Yogaścittavṛttinirodhaḥ

Śrī Durvāsapāda :

'Pataṅjali yoga értelmezése – Mi a yoga?'

 

Pataṅjali yoga rendszere az önuralmat javasolja, melyben a megzabolázás alatt a koncentráció kitartását érti, s nem holmi megfékezést. Maga a ’yoga’ szó Uniót jelent. A szó gyöke a 'yuj ', annyit jelent: összekapcsolódni.

 

Pataṅjali ezt így fogalmazza meg:

 

Yogaścittavṛttinirodhaḥ ||2||

(Pātaṅjalayogasūtra 2)

 

Vagyis:


„Az individuális tudat (citta) módosulásainak (vṛtti) koncentrált kitartása (nirodhaḥ) az Egyesülés (yogaḥ).”

 

Ezt viszont, akik nem értik, azok lehúzzák mindenféle érzelmi és mentális síkokra.
Amiből az következik, hogy azt gondolják, az individuum mindenféle gyakorlatokkal képes erre, holott ezek mind a korlátozott akarat, vagyis a vágyakból jönnek, ami fényévekkel az ahaṃkāra felett van.

 

Mi is a szanszkrit ’nirodha’ valódi jelentése?:

 

A ’nirodha’ nem a vritti-k (gondolathullámok) leigázását jelenti, hanem arra utal – az antaḥkaraṇa (belső szervek): manas- ahaṃkāra-buddhi esetében -, hogy rajtuk keresztül azok forrását találod meg. Ha valaki ezt leigázásnak hívja, az csak azért van, mert nem tudja, hogy azok forrását keresi. Eme értelmezés és megfogalmazás főleg a Sāṃkhya visszautasításának természetéből fakad. Vagyis, akik így tesznek, azt hiszik, hogy önerőből bármilyen sādhana-val képesek lesznek a gondolatok megállítására.

 

A ’nirodha’ olyan koncentrikus mentális állapot, amely nem igényel törekvést. Szó sincs megfékezésről vagy leigázásról. A ’buddhi’ Pataṅjali yoga-jának értelmében nem más, mint maga śakti (Erő), egy limitált aspektusában, de funkcióját tekintve egyazon elven működik vele. Vagyis, szakadatlan mozgásban, rezdülésben van. Individuálisan megfékezni nem lehet, ellenben śiva kegyelme feloldhatja azt, amely végül önmagában kulminál. Ez a Kegy (anugraha) eredménye. Pataṅjali a sūtra-iban erre a következtetésre jut, amikor az asampragyata-samādhi-ról (tudatalatti aktiváló tényezők feloldódása) beszél. A Vedānta nyelvén ez a nirvikalpa-samādhi (formanélküli révület). Śiva-yoga értelemben pedig ez az ’Én’-re (ātmā) való ráeszmélés.

 

Ennek megértése segít abban, hogy az elméden átláss, s akkor nincs hatalma feletted függetlenül attól, hogy éppen működik-e vagy sem. Ahhoz, hogy átlásd, előbb meg kell ismerned azt. Nagyon sok vedāntin csak beszél erről, de nem képesek elmondani, hogy mi az az ÉN. Ez azt jelenti, hogy hiába jelentik ki, hogy az ÉN a Végső Valóság. Mert ez Igaz ugyan, azonban a vedāntin-ok nem képesek megmutatni azt, hogy merre kell azt keresni. Vagyis amikor valaki olvassa őket, akkor (jó esetben) látja, hogy az ÉN a Valóság, de azt nem mutatják meg neki a szövegek, hogy Valójában hol kell azt keresni, milyen irányba is kell elindulni, mert minden lényegtelen információval és semmit mondó tereléssel kitöltik ezt a hiányt - pl.: "ki vagyok én" állandó szajkózása "Te is Az vagy", stb -, s ezzel megtévesztik az érdeklődőt. Ennek az az eredménye, hogy minden spirituális Igazságot leírt formában megkap, de mégis az érzékszervekben (objektív világban) kutat, vagy a mentálisban. Ez a vedāntin-ok korlátja. Ezért mondta Abhinavagupta, hogy a Veda-k és a vedāntin-ok tanítása a Māyā hatása alatt állnak. Ezt nem morális értelemben kell venni, hanem technikai értelemben.