Śrī Durvāsapāda 

Mit jelent a Namaste? (szanszkrit: नमस्ते)

 

 

A szentiratok (sāstra) az öt formális üdvözlési formák mellett a hagyományos Védikus „Namaste-t” emelik ki, mely a hódolat valódi kifejezését jelenti. Ez a földre borulás mellett a valódi meghódolást és a színtiszta szeretetet foglalja magában. Voltaképpen az Istentisztelet kifejezésére vonatkozik, ahogy azt az oltár vagy a szentély előtt tesszük. A test a lélek temploma, vagyis a hordozó eszköze (vahan), és a yoga sādhana végzése mellett az egyéni lélek (jīva) képes arra, hogy a Legfelsőbb Lélek (Ātmā) akaratának alávetve feladja az „én ez a test vagyok” identitását.

 

A Namaste tulajdonképpen egy szakrális egyezmény, sattvikus Istentiszteleti tevékenység, ami sokkal jelentőségteljesebb annál, mint amit látunk belőle. A szankszrit szó namah + te = Namaste azt jelenti „én meghajlok Előtted” vagy „üdvözletem, tiszteletem, hódolatom Neked”. Nem az „én-képzőnek” (ahaṃkāra), vagyis nem az elkülönült „én-nek”, hanem a bennünk Lakozónak (Vasudevaya), aki mindenki szívében azonos. A namaha szó szerint azt is jelenti, hogy „nem az enyém” (na ma). Mint szó, továbbá meditatív jelleggel is bír, melyben a vizsgálat tárgyával való kontemplációt erősíti fel (vedanā, sannyā, caitanya). Spirituális jelentősége az egónk csökkentése a másik jelenlétében.

 

A valódi találkozás a test-tudatosságon túl a lelkük találkozása. Amikor Namaste-val üdvözöljük egymást, lényegében azt fejezzük ki, hogy a szívcsakránk megnyíljon és találkozzon a lelkünk. Ezért tesszük össze a tenyerünket a mellkasunk előtt, a fejet hajtás pedig a szeretetteljes és alázatos isteni odaadást (prema bhakti) juttatja kifejezésre.

 

A Namaste szimbólum nyelvezetének levezetése a Śiva Panćakshara Stotram alapján (ez a szentirat a Namaḥ Śivāya mantra mély metafizikai értelmezését tárja elénk), melyből az első két versszakot emeljük ki:

 

A szanszkrit nyelv úgy épül fel, hogy a szavak különféle szótagokból állnak össze, és ennek fényében a Namaste is rejtett valóságot takar, mely kibontva a következőket kapjuk;

 

A „” gyökérszó, amely egy teljes mantrát tartalmaz:

Nāgondrahārāya trilocanāya bhasmāngarāgāya maheśvarāya |
nityāya śuddhāya digambarāya tasmai nakārāya namah śivāya ||

Hódolatom a hamu borította, háromszemű Úrnak,
Ki maga a megtestesített első „Nā” szótag, 
Ő a kígyók Ura, aki tiszta, mezítelen és örök.

 

A Második szótag: „Ma

Mandākini salilacandana carcitāya nandīśvara pramathanātha maheśvarāya mandāra puspabahupuspa supūjitāya tasmai makārāya namah śivāya ||

Meghódolok Az előtt, aki Elvevő és Újító testesült meg. 
Akit számtalan virág ékesít.
Kinek testét az égi Ganga szent vize áztatta. 
Aki a Pramatha Ganák egyedüli Ura
.”

 

A „te” szótag pedig: 

A Személyre vonatkozik. Mivel a szanszkritban a „te” egyes szám (non-duális), így a köszönés alkalmával kifejezi és elismeri az egyedüli Teljes Valóságot, hogy Én és az általam köszöntött Lélek Egy; azaz, nincs két külön lélek, hiszen ugyanazt köszöntöm, aki Én Vagyok. Az oszthatatlan és legfelsőbb Lelket, Aki mindenütt jelen való és örök, az Abszolút Igazságot, Aki nem más, mint Paramaśiva.

 

Ezen egység felismeréseként tegyük össze a tenyerünket és hajtsunk fejet, hogy így üdvözöljük az előttünk megjelenő Istenséget, akivel találkozunk. Ha ismerjük a jelentését, akkor a köszöntésünk nem marad csupán felszínes mozdulat, hanem utat nyit egy mélyebb kommunikáció felé, szeretet- és tiszteletteljes légkörben.

 

Hódolatom a bennem Lakozónak, ki olvasod e sorokat; 
ott alszom Benned én is, hisz nem vagy egy teljesen más világ,
mert távolból is látom, ahogy Egyek vagyunk az Öröklétben,
és sorsunk összefonódik, ahogy a bölcs vonalak puha tenyeredben.

 

Namaste! 

ॐ Namaḥ Śivāya!