Sāṃkhyakārikā

 

सांख्यकारिका

Iśvarakṛṣṇa: A Számbavétel Megalkotása – Tiszta fordítás

 

Fordította: Śrī Durvāsapāda

 

A fordítás az eredeti szanszkrit szövegből készült.

(A Sāṃkhyakārikā kommentálásom, a Sāṃkhyakārikābhāṣya ezen az oldalon érhető el: http://samkhyadarsan.ewk.hu/ )

The Samkhya-karika, Oxford, 1837.

Motilal Banarsidass

© Śaiva-yoga 2016

 

 

                                           

Sāṃkhya Darsana

 

 

Invokáció

 

 

A valódi yoga praxis megvalósítása a Sāṃkhya bölcseletben kidolgozott elméleti megértésen múlik. Ezt úgy nevezik, hogy Sāṃkhya Darśana.

A Sāṃkhya Darśana egy hagyományos indiai filozófiai iskola, amely két jelentős elvet fogad el, az egyik az anyagi (prakṛti) világ és a másik a lelki (puruṣa) világ. A Sāṃkhya Kārikā a negyedik században írt mű Īśvara Kṛṣṇa által, a Sāṃkhya rendszer ekkor érte el a csúcspontját. A szöveg megegyezik a Klasszikus Sāṃkhya Yoga Sūtra-val .

 

 

Az önálló transzcendencia

 

Īśvara Kṛṣṇa volt az, aki azt tanította, hogy a Valóság nem egyedi hanem többes. Egyrészt vannak számtalan és változó tudattalan formák, amely a természet (prakṛti), és másrészt a sokféle énünk transzcendens (puruṣa) attribútumai, amelyek tiszták, s mindenütt jelenlevő, örök tudati tényezők. A több énünk létezését vizsgálva eljuthatunk arra a felismerésre, hogy vannak különböző emberek, akik eltérő időpontban megszületnek és meghalnak, de nem azonosak és különböző minőségeket és atitüdőket mutatnak. Azonban minden lényünk, lényegében el van szigetelve (kevala), semleges (madhyastha), melyet egy passzív tanú (sākṣin) figyel és nem tevékeny (akarta). Közelebbről megnézve ez a pluralizmus logikátlan. A számtalan énünk, mint átható lelki entitás, meg kell, hogy férjen egymással, így logikusan azonosnak tekinthető a transzcendenciával. Ez a probléma már újra és újra foglalkoztatott különböző filozófusokat és még a nem kettőség Sankara intellektuálisán  is sokkal elegánsabb. A nem dualista Rāmānuja talán jobban igazodik az észhez és az intuícióhoz.

 

 

A guna-k

 

Īśvara Kṛṣṇa azt tanította, hogy a természet (prakṛti) egy több dimenziós struktúra által létrehozott versenye a három fő erőnek, dinamikus tulajdonságokkal felruházva (guna). A „guna” szó azt jelenti „minőség”, de van egy pontosabb jelentése. A Sāṃkhya yoga metafizikai összefüggésében e kifejezés a kozmikus erő tulajdonságának a jelentése, vagyis megmásíthatatlan „valóság”. A három gunák a sattva, rajas és a tamas. Ennek értelmében minden anyag ide sorolható, beleértve a pszicho-mentális jelenségeket is. A gunák sajátossága hasonló az atomok anyag-energiájához. Együtt felelősek a hatalmas különböző természeti formákért és minden szinten a létezésért, amelyekben a transzcendens Önmagunk van jelen, amely a nem minősített lelki szubsztancia.

 

 

A természet és az evolúciója  

 

A fenomenális Természet a különbséget a dolgok és az emberek között (ezeket tekinthetjük pszichofizikai szervezeteknek) a fejlődés primitív halmazállapotának tartja. Ez az ötlet a dualitás alapja, ami a Sāṃkhya Darśana elmélet néven ismert, melyet satkāryavāda okságnak nevezünk. Eszerint az Ok ősidők óta létezik hallgatólagosan abban az esetben, mielőtt a Természet megnyilvánult volna. A Sāṃkhya Kārikā szerint, a gunák egyensúlyi állapotban vannak, amelynek transzcendens dimenziója a Természet, az ún. prakṛti—pradhāna ( Ős Természet). Az eredeti anyag (prakṛti—pradhāna) ok nélkül van, örök, mindent átható, egyedülálló, független, önmagában teljes és nincs külön részből, hogy kilábaljon ezen dolgokból, a mátrix azonban nem örök, csak korlátozott számban megnyilvánuló, függő és összetett rendszer. Az első termék a fejlődés folyamatában ezen alapvető mátrix formák sokasága a térben és az időben, a mahat „Nagy” vagy „Nagy elv” részei. Mindezek felett az úgynevezett buddhi (intuició, tudás és Értelem) külseje „fényes” és intelligens is. De a valóságban itt a mahat önmagában nem tudatos (mint más jellegű aspektusa, pl. a Yoga-sutra-ban), és egy különösen kifinomult formáját képezi az anyag-energiának. Függ az Én transzcendentális tudatos „fény” intelligenciájától. A buddhi-nak az ahaṃkāra az egyéniség elve, amely különbséget tesz a szubjektum és az objektum között. Ebben az egzisztenciális kategóriában azonban az érzékeny elme megjelenése (manas), a tudás öt érzéke vagy szerve (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás), és az öt cselekvés szerve (beszéd, félelem, mozgás, szaporodás és kiválasztás) által tapasztal. Ezen túlmenően, az ahaṃkāra mellett megjelenít öt szenzoros képességet, ami a finom eszenciák (tanmātra) alapjául szolgálnak. Ezek azonban öt anyagi elemet hoznak létre, sűrű vagy durva (bhūtas), azaz föld, víz, tűz, levegő és éter. Ezáltal megismerjük a klasszikus Sāṃkhya teljes anyagi létezésének 24 kategóriáját (tattva). Túl a guna-k hármasságán és annak termékein felfedezzük a számtalan magot, amelyek távol tartják a sokrétű természetet. Minden fejlődő folyamat aktiválja a transzcendens Én (puruṣa) közelségét, és a mátrix természetet, annak érdekében, hogy a maguk titokzatos és tévesen azonosított, egy bizonyos test-elme azonosítás lényegi feltételét levetkőzze, és a tiszta tudat feltáruljon. Ezt a fejlődő rendszert úgy lehetne értelmezni, mint egy kozmikus evolúciót, mint logikus és transzcendens elemzését a különböző tényezők tapasztalatában, vagy mint az emberi személyiség konkrét elemzését. A pszichokozmológia evolúcióját a Sāṃkhya hagyomány tűzte ki célul, hogy megismertesse a világot, mint transzcendenst. Ez gyakorlati lehetőséget nyújt azok számára, akik keresik a felszabadulást és a különböző szintű Lét kategóriák ismeretét, hogy tapasztalatot szerezzenek a meditációs gyakorlat során.

 

 

Az ismeretelmélet

 

A Sāṃkhya Kārikā a tudás megszerzésének (pramāṇas) három formáját vázolja fel: észlelés, következtetés és verbális (beszéd). Az észlelés definíciója szerint, az érzékszervek kölcsönös kapcsolatának vizsgálata történik a hozzá tartozó objektumokkal. A következtetést nem határozza meg, csupán három osztályba sorolja, majd a későbbiekben kettőbe. Az első ok-okozati osztályozást hívják Purvavat-nak, a korábbi tapasztalatok alapján (mint amikor egy fekete felhőből arra lehet következtetni, hogy esni fog). Śeṣavat-nak nevezzük, amikor egy adott tulajdonság egy része objektív, és a következtetésekből leszűrhető, hogy a tulajdonságai megeggyeznek (pl. ha találsz egy csepp sós vizet, ebből következik, hogy az összes tenger is sós). Samanyatodṛṣṭa-nak, amikor mindez időbe helyezve megfigyelhető (pl. a csillagok állásából arra lehet következtetni, hogy betartják az eltérő pozíciójukat az égen bizonyos időpontokban). Egy másik osztályozásban következtetni lehet a közvetlenre és a közvetettre. Egy verbális bizonyságot ad arról a cáfolhatatlan tényről, hogy biztosan van Tanúja egy magasabb értelemmel. Emelet három tudásformát tart a szervek működésének. Külső érzékkel felfogni csak a tárgyakat lehet, a belső érzékek (manas, antaḥkaraṇa és buddhi) képesek felfogni minden tárgyat: múlt, jelen és jövő időben egyaránt.

 

 

Etika

 

A Sāṃkhya-Kārikā egy dualista intellektualizmusban nyilvánul meg, amely a Sāṃkhya rendszerére jellemző. A szenvedés miatt tudatlanság övezi az igaz természetet, az Individuális Lelket, és a szabadság a legértékesebb, amit el lehet érni benn, ha megértjük a különbséget Önmagunk és a Természet között. A felszabadulás állapotában az Individuális Lélek közömbös természetűvé válik, s számára a végső stádiumban megszűnik a cselekvés és az élvezet. Valójában egy tiszta tudatos tanúvá válik.

 

 

Sāṃkhya Tattwa-k

 

A megközelítési módszerek mindegyike, szinte tökéletesen megállja a helyét. Akár ateista vagy evolucionista, a Valóság megismerésének egy-egy oldalát mutatja be nekünk, amik tulajdonképpen arra hivatottak, hogy az üresnek látszó filozófiai és tapasztalati hézagokat kitöltsék.

 

A pszichokozmológia evolúcióját a Sāṃkhya hagyomány tűzte ki célul, hogy megismertesse a világot, mint transzcendenst. Darwin pedig a genetikai kapcsolatokat kereste benne. Filozófiai szempontokból a Sāṃkhya gyakorlati lehetőséget nyújt azok számára, akik keresik a felszabadulást és a különböző szintű Lét kategóriák ismeretét, hogy tapasztalatot szerezzenek a meditációs gyakorlat során. Amikor ezt megértettük, akkor jön el az ember életében a yoga, ami által ezt meg is valósíthatja.

 

A Sāṃkhya-ban, akit és amit számba akarunk venni nem más, mint a változatlan és Örökké Való Lény, a Lélek (puruṣa). Az evolúcióban csak a durva elemi, azaz, a testi kapcsolatok és hajlamok kerülnek gorcső alá. A Sāṃkhya-ban ez a módszer úgy valósul meg, hogy saját magunkban és az egész kozmoszban, két alapvető fontosságú dolog van; az egyik a Puruṣa (a férfias teremtő Elv), a másik pedig a Prakṛti (a női teremtő Elv). Az egyik a másikból következik, mégis az egész emberi élet nem más, mint ez a dualitás. Vagyis a Puruṣa és a Prakṛti egymásra hatása. Nagyon érdekes és egyben szomorú is, hogy a gondolkodó értelmiségiek többsége, vagy ateista baloldaliak, vagy ha valamit el tudnak fogadni az a Buddhizmus, mert az elméről szól, és nincs benne se lélek se Isten, tehát „teljesen biztonságos”. Vagyis, egy óriási képmutatás alatt virágzik az egó, mert ha nincsen lelkem – vagyis Én Önmagam nem a Lélek Vagyok (ātmā) -, ha nincs Legfelsőbb Lélek és a Természet nem valós, hanem illúzió – ha a kettő között nincsen kapcsolat -, mit értem el? Azt csinálok amit akarok, és még azt is hiszem, hogy valamilyen transzcendentális dologgal foglalkozom. Ezért a Sāṃkhya kommentátoroknak és Vedānta bölcseinek igen csak komolyan be kellett lépni az emberiség történetébe, hogy ezt a materialista vádját, melyet a hindu szentiratok kaptak, szertefoszlassák.

 

Beszéljünk az antakaranaról (belső szervek). Természetesen az elméletiségen túl. Tulajdonképpen a buddhi (értelem) szolgáltatja a purusának (Én) az összes élményt, így az, is aki a purusa (Én) és a prakriti (Természet) közötti finom különbséget feltárja. (Azért „az”, mert nem önálló entitás.) Voltaképpen a buddhi az, ami a purusának minden tapasztalást szolgáltat, és feltárja a lélek és ösanyag közti különbséget, mert a purusa az értelmen keresztül áll kapcsolatban az ősanyaggal. Na már most, a buddhi az egyetlen, amely az anyag és lélek érintkezését látva nehezen meglátható különbségükben segít tisztán látni. Ez a felismerés vezet az elkülönüléshez (kaivalja). Így közvetlenül a buddhi az, amely a személy mindkét célját, látást és megszabadulást szolgálja. A megismerés és a tapasztalatok megélése azt a célt szolgálja, hogy a purusa önmagára láthasson, az összekeveredett személyes és tárgyi létezés szétváljon, hogy a purusa ne a kibomlott anyagi világon, ne is egy elképzelt személyiségen, hanem tisztán Önmagán alapuljon. A megkülönböztetés legmagasabb szintje az ember és a pszihé megkülönböztetése. Minden, ami tudható a prakritihez tartozik, így a prakriti legfinomabb síkján kialakult ahamkaara (valmin által cselekedni, nyugati értelemben egó) és a manas (elme) is. Az ahamkaara viszont nem „egó”, hanem egy választóvonal. Mondjuk úgy, hogy tűzfalként működő program, amely úgy működik, mint egy gát. Az aham, mint tudjuk azt jelenti Én, a kara pedig a kartR szótőből ered, ami azt jelenti: „ami által tenni, alkotni”. Tehát, az ahamkaara az, mely által a purusa a buddhin keresztül küld és fogad információkat, és amelyet arra használhat, hogy ami feltörekvő és lelkileg hasznos azt átengedi vele, vagy ami nem, azt meghagyja a manas számára. Ebből ered az, hogy aki csak a manas szintjén képes gondolkodni vagy felfogni dolgokat, annak úgy tűnik, hogy az ahamkaara cselekedne. Ennélfogva és tévképzetéből adódóan a tudatlan lény „énképzőnek” hiszi. Eszköz tehát a manas, ahamkaara és a buddhi is. A buddhi működését tekintve hasonlatos a számítógép lebegő memóriájához (FPU), amely segít a processzornak és a ramnak abban, hogy az információkat az ahamkaara segítségével szétválasztja, a processzornak meg a ramnak is a megfelelő helyére, így a funkciójukhoz mért adatokat pontosan megkapják. Nos, a buddhira nem tekinthetünk úgy, mint egy személyre, ahogy az ahamkaarara sem, amely tőlünk (purusa) függetlenül cselekedne. A buddhi a prakriti alatti program része, vagyis, az antakarana (belső szervek), a Gyanendriya (megismerés szervei), a Karmendriya (cselekvés szervei), a Tanmatra (finom alkotó elemek) és a Mahabuta (durva alkotó elemek), mind mind a purusa eszköze, hogy a megismerés oda visszajátszó folyamatában a purusa elérje a három guna (kötőerők)  kötődése alóli felszabadulást. Ezt amint elérte, akkor képes a purusa a Satkancuka (hat burok, szubjektum és objektum) elemeinek meghaladására. Ha pedig nem, akkor továbbra is a manas szintjén reked, amely tele van csupa elmejátékkal és a spekulációval. Röviden ennyi.

 

 

 

Sāṃkhyakārikā

 

 

दुःखत्रयाभिघाताज्जिज्ञासा तदभिघातके हेतौ ।

दृष्टे सापार्था चेन्नैकान्तात्यन्ततोऽभावात् ॥ 1॥

 

Duḥkhatrayābhighātāj, jijñāsā tadapābhighātake hetau dṛṣṭe sāpārthā cen, naikāntātyantato abhāvāt.

 

„A szenvedés hármas pillérjének elhárító módszere a tudásvágy. De ez nem teljes és végleges megoldás. Aki mégis azt mondja, hogy ennek ismerete haszontalan, téved.”

 

 

 

दृष्टवदानुश्रविकः स ह्यविशुद्धः क्षयातिशययुक्तः ।

तद्विपरीतः श्रेयान्व्यक्ताव्यक्तज्ञविज्ञानात् ॥ 2॥

  

Dṛṣṭavad ānuśravikaḥ, sa hy aviśuddhaḥ kṣayātishayayuktaḥ tadviparītaḥ shreyān, vyaktāvyaktajñavijñānāt.

 

„Az írásokat követő mód sem több, mert tudás nélkül tapadást szül. Az ellentétesnek látott út ismerteti meg a megnyilvánult és visszahúzódott állapotot, valamint a megismerőt.”

 

 

 

मूलप्रकृतिरविकृतिर्महदाद्याः प्रकृतिविकृतयः सप्त ।

षोडशकस्तु विकारो न प्रकृतिर्न विकृतिः पुरुषः ॥3॥

 

Mūlaprakṛtir avikṛtir, mahadādyāḥ prakṛtivikṛtayaḥ sapta shodashakas tu vikāro, na prakṛtir na vikṛtih puruṣah.

 

„A Gyökértermészet nem kialakult; a Természet módosulásának hét, és az azt követő Termékeinek tizenhat nagy kibontakozása van; az Individuális Léleknek nincs terméke, nem termelő.”

 

 

 

दृष्टं अनुमानं आप्तवचनं च सर्वप्रमाणसिद्धत्वात् ।

त्रिविधं प्रमाणं इष्टं प्रमेयसिद्धिः प्रमाणाद्धि ॥4॥

 

Dṛṣṭam anumānam āptavacanam ca sarvapramāṇasiddhatvāt trividham pramāṇam ishtam, prameyasiddhiḥ pramānād dhi.

 

„Észlelés, következtetés és megbízható beszéd azok a hármas eszközök, amelyek az Érzékszervi tapasztalást biztosítják. A megismerés eszközén keresztül egyedül a létrehozott dolgokat kell bizonyítani.”

 

 

 

प्रतिविषयाध्यवसायो दृष्टं त्रिविधं अनुमानं आख्यातम् ।

तल्लिङ्गलिङ्गिपूर्वकं आप्तश्रुतिराप्तवचनं तु ॥5॥

 

Prativiṣayādhyavasāyo, dṛṣṭam tridvidham anumānam ākhyātam ta liṅgalingipūrvakam, āptaśrutir āptavacanam tu.

 

„Az észlelés megállapítja, hogy minden egyes tárgy az érzékszervek általi tapasztalás. A következtetés háromféle: a Védjegy ismerete, és az azt megelőző Jel; valamint a verbális kinyilatkoztatás, amely mind ennek a hiteles tanúja.”

 

 

 

सामान्यतस्तु दृष्टादतीन्द्रियाणां प्रतीतिरनुमानात् ।

तस्मादपि चासिद्धं परोक्षं आप्तागमात्साध्यम् ॥6॥

 

Sāmānyatas tu dṛṣṭād, atīndriyānām prasiddhir anumānāt tasmād api cāsiddham, paroakṣam āptāgamāt sādhyam.

 

„De a tudás az érzékfeletti dolgokból nyert következtetés, melyet a megfigyelés alapján kapunk. Amit az érzékfeletti még nem bizonyított, annak megismerését a kinyilatkoztatások nyújtják.”

 

 

 

अतिदूरात्सामीप्यादिन्द्रियघातान्मनोऽनवस्थानात् ।

सौक्ष्म्याद्व्यवधानादभिभवात्समानाभिहाराच्च ॥7॥

 

Atidūrāt sāmīpyād, indriyaghātān manoanavasthānāt saūkṣmyād vyavadhānād abhibhavāt samānābhihārāc ca.

 

„A felismerés akkor nem fordul elő, ha a tárgy túl messze kerül vagy túl közel van, ha az érzékszervek hibásak, ha az ész figyelmetlen, ha a tárgy túl finom, ha rejtett, ha más elnyomja, vagy valami oknál fogva a hozzá hasonlók tárgyak keverednek.”

 

 

 

सौक्ष्म्यात्तदनुपलब्धिर्नाभावात्कार्यतस्तदुपलब्धिः ।

महदादि तच्च कार्यं प्रकृतिविरूपं सरूपं च ॥8॥

 

Saūkṣmyāt tadanupalabdhir, nābhāvāt kāryatas tadupalabdheḥ mahadādi tac ca kāryam, prakṛtivirūpaṃ sarūpaṃ ca.

 

„A nem-érzékelés annak köszönhető, hogy a Természet finom hatása ravasz. Nem azért, mert nem létezik. Kifejtett okozatán keresztül észlelhető; melyek a Nagy elv kibontakozásai, ami a Gyökértermészettel egyidejűleg azonos, de különbözik is tőle.”

 

 

 

असदकरणादुपादानग्रहणात्सर्वसम्भवाभावात् ।

शक्तस्य शक्यकरणात्कारणभावाच्च सत्कार्यम् ॥9॥

 

Asadakaraṇād upādānagrahaṇāt sarvasambhavābhāvāt shaktasya shakyakaraṇāt, kāraṇabhāvāc ca satkāryam.

 

„A hatás valaha létezőnek az okozata: mert ami nem is létezik semmiképpen sem hozható létre, mert kellő anyagi oka van. Okozat pedig nem termelhető olyanból, ami holt. Alkotásra az Ok képes, mert az Ok azonos lényegű az okozattal.”

 

 

 

 

हेतुमदनित्यं अव्यापि सक्रियं अनेकं आश्रितं लिङ्गम् ।

सावयवं परतन्त्रं व्यक्तं विपरीतं अव्यक्तम् ॥१10॥

 

Hetumad anityam avyāpi sakriyam anekam āshritaṃ liṅgam sāvayavaṃ paratantraṃ, vyaktaṃ viparītam avyaktam.

 

„A megnyilvánult megtermelhető, nem átható, aktív és tevékeny, sokszerű, alárendelt, jele valaminek, tagolt és függ valamitől. A megnyilvánulatlan az ellenkezője.”

 

 

 

 

त्रिगुणं अविवेकि विषयः सामान्यं अचेतन प्रसवधर्मि ।

व्यक्तं तथा प्रधानं तद्विपरीतस्तथा च पुमान् ॥11॥

 

Triguṇam aviveki viṣayaḥ, sāmānyam acetanaṃ prasavadharmi vyaktaṃ tathā pradhānaṃ, tadviparītas tathā ca pumān.

 

„A Nyilvánvaló alkotja a három attribútumot, mely nem megkülönböztethető, objektív, közös, nem intelligens, és termékeny. Így van az Ős Természet is. Az Individuum a fordítottja, mindkettő és mégis némely tekintetben hasonlatos.”

 

 

 

प्रीत्यप्रीतिविषादात्मकाः प्रकाशप्रवृत्तिनियमार्थाः ।

अन्योऽन्याभिभवाश्रयजननमिथुनवृत्तयश्च गुणाः ॥12॥

 

Prītyaprītivishādātmakāḥ prakāshapravṛttirniyamārthāḥ anyoanyābhibhavāśraya, jananamithunavrittayash ca guṇāḥ.

 

„A három Minőség, melyek jellemzői az öröm, a fájdalom, a közöny és a káprázat. Céljuk, hogy kifejezzék a tevékenységet korlátozás nélkül. Ezek egymást jól látszó és támogató, produktív rezdülések.”

 

 

 

सत्त्वं लघु प्रकाशकं इष्टं उपष्टम्भकं चलं च रजः ।

गुरु वरणकं एव तमः प्रदीपवच्चार्थतो वृत्तिः ॥13॥

 

Sattvaṃ laghu prakāsham, ishṭam upashṭambhakaṃ calaṃ ca rajaḥ guru varaṇakam eva tamaḥ, pradīpavac cārthato vṛttiḥ.

 

„A Tiszta fényes könnyed attribútum élénk és erős; A Szenvedélyes ragaszkodó attribútum dinamikus és gyors; és a Tompa lehúzó attribútum lassú és homályos; Ezek működése egyetlen közös cél érdekében mécseshez hasonlóan fénylenek együtt.”

 

 

 

अविवेक्यादिः सिद्धस्त्रैगुण्यात्तद्विपर्ययाभावात् ।

कारणगुणात्मकत्वात्कार्यस्याव्यक्तं अपि सिद्धम् ॥14॥

 

Avivekyādi hi siddhaṃ, traiguṇyāt tadviparyayebhāvāt kāraṇaguṇātmakatvāt, kāryasyāvyaktam api siddham.

 

„A megnyilvánult nem elkülönülő, ennek bizonyítása a három Minőség. Melynek okán lényegében megkülönböztethetetlen a megnyilvánulatlantól, mert azonos természetű az okkal. „

 

 

 

भेदानां परिमाणात्समन्वयाच्छक्तितः प्रवृत्तेश्च ।

कारणकार्यविभागादविभागाद्वैश्वरूप्यस्य ॥15॥

कारणं अस्त्यव्यक्तं प्रवर्तते त्रिगुणतः समुदयाच्च ।

परिणामतः सलिलवत्प्रतिप्रतिगुणाश्रयविशेषात् ॥ 16॥

 

Bhedānāṃ parimāṇāt, samanvayāc caktitaḥ pravrittesh ca kāraṇakāryavibhāgād, avibhāgād vaishvarūpyasya. Kāraṇam asty avyaktaṃ, pravartate triguṇataḥ samudayāsh ca pariṇāmataḥ salilavat, pratiprattiguṇāśrayavisheshāt.

 

„Mivel a megnyilvánulatlannak oka van, ezért úgy viselkedik, mint a módosított víz, amely kölcsönhatásban van a három Minőség képességével; továbbá, mivel különbségtétel van Ok és az okozat között, illetve a világi hatások egyesülten vannak jelen, amely a három minőség kombinációja révén módosulásokat eredményeznek, ennek eltérő jellege végett több attribútumot foglal magában.”

 

 

 

सङ्घातपरार्थत्वात्त्रिगुणादिविपर्ययादधिष्ठानात् ।

पुरुषोऽस्ति भोक्तृभावात्कैवल्यार्थप्रवृत्तेश्च ॥17॥

 

Saṃghātaparārthatvāt, triguṇādiviparyayād adhishṭhānāt puruṣo asti bhoktribhāvāt, kaivalyārtha pravrittesh ca.

 

„Az Individuum létezik, és amiből összeállt az a Másik kedvéért való; a három Minőség távollétében tulajdonságait figyelembe véve van ellentéte; ezért kell lennie valamilyen Figyelőnek; kell lennie valamilyen Tapasztalónak; és ez a tendencia, minden tevékenységét a végső boldogság felé vezeti.”

 

 

 

जन्ममरणकरणानां प्रतिनियमादयुगपत्प्रवृत्तेश्च ।

पुरुषबहुत्वं सिद्धं त्रैगुण्यविपर्ययाच्चैव ॥18॥

 

Janmaraṇakaraṇānāṃ, pratiniyamād ayugapat pravrittesh ca puruṣabahutvaṃ siddhaṃ, triguṇāviparyayāc caiva.

 

„Ennek okán sok Individuális Lélek jött létre; ezért az egyes szétosztás, születéshez és elmúláshoz vezet; bár a tevékenységek nem egyidejűleg történnek, hanem a három különböző Minőség módosítása miatt.”

 

 

 

तस्माच्च विपर्यासात्सिद्धं साक्षित्वं अस्य पुरुषस्य ।

कैवल्यं माध्यस्थ्यं द्रष्टृत्वं अकर्तृभावश्च ॥19॥

 

Tasmāc ca viparyāsāt, siddhaṃ sākshitvam asya puruṣasya kaivalyam mādhyasthyaṃ, drashṭitvam akartribhāvac ca.

 

„Ettől megállapításra kerül, hogy az Individuális Lélek a tiszta tanú. Ő egyedüli, közömbös, s csupán elkülönülten néző, de nem cselekvő.”

 

 

 

तस्मात्तत्संयोगादचेतनं चेतनावदिव लिङ्गम् ।

गुणकर्तृत्वेऽपि तथा कर्तेव भवत्युदासीनः ॥20॥

 

Tasmāt tatsaṃyogād, acetanaṃ cetanāvad iva liṅgaṃ guṇahkartritve ca tathā, karteva bhavatīty udāsīna.

 

„Ezért az Unión keresztül érzőként jelenik meg; a hozzá tartozó Minőségek pedig cselekvőként, mintha intelligensek lennének, mely az Individuális Lélek passzivitása miatt van.”

 

 

 

पुरुषस्य दर्शनार्थं कैवल्यार्थं तथा प्रधानस्य ।

पङ्ग्वन्धवदुभयोरपि संयोगस्तत्कृतः सर्गः ॥21॥

 

Puruṣasya darshanārthaḥ, kaivalyārthas tathā pradhānasya pangvandhavad ubhayor api, saṃyogas tatkṛtaḥ sargaḥ.

 

„A Gyökértermészet és az Individuális Lélek összekapcsolt, mint a sánta és a vak, amelynek célja, hogy az Individuum kettősséget lásson; ezáltal a dolgok megteremtése bekövetkezik.”

 

 

 

प्रकृतेर्महांस्ततोऽहङ्कारस्तस्माद्गणश्च षोडशकः ।

तस्मादपि षोडशकात्पञ्चभ्यः पञ्च भूतानि ॥22॥

 

Prakṛter mahāṃs, tato ahaṃ, kāras, tasmād gaṇash ca shodashakaḥ tasmād api shodashakāt, pañcabhyaḥ pañca bhūtāni.

 

„Az Ősanyagban terem a Nagy elv; ebből fejlődik az én, az ami által cselekvő, és a Tizenhat módosulat kibontakozása; melyből az Öt Elem születik.”

 

 

 

अध्यवसायो बुद्धिर्धर्मो ज्ञानं विराग ऐश्वर्यम् ।

सात्त्विकं एतद्रूपं तामसं अस्माद्विपर्यस्तम् ॥23॥

 

Adhyavasāyo buddhir, dharmo jñānaṃ virāga aishvaryam sāttvikam etadrūpaṃ, tāmasam asmād viparyastam.

 

„Az Elme, melynek meghatározása; erény, tudás, szenvedélymentesség és a hatalomról való leválása, amikor Tiszta fényes attribútumban bővelkedik; a Tompa lassúban ellenkezőjére talál.”

 

 

 

 

अभिमानोऽहङ्कारस्तस्माद्द्विविधः प्रवर्तते सर्गः ।

ऐन्द्रिय एकादशकस्तन्मात्रपञ्चकश्चैव ॥24॥

 

Abhimāno ahaṃkāras, tasmād dvividhaḥ pravartate sargaḥ ekādashakash ca gaṇas, tanmātra pañcakañ caiva.

 

„Az én, ami általi cselekvésben önérvényesítést eredményez; ebből a kettős teremtés felmerül, s a Tizenegy féle szerv és az Öt érzékek csoportja.”

 

 

 

सात्त्विक एकादशकः प्रवर्तते वैकृतादहङ्कारात् ।

भूतादेस्तन्मात्रः स तामसस्तैजसादुभयम् ॥25॥

 

Sāttvika ekādashakaḥ, pravartate vaikṛtād ahaṃkārāt bhūtādes tānmātraḥ, sa tāmasas taijasād ubhayaṃ.

 


”A Tizenegy elvből származik a Tiszta módosított forma; a finom szubtilis elemekből az Önazonosítás Tompa jellemzője; a Szenvedélyes pedig mindkettőt nyújtja.”

 

 

 

बुद्धीन्द्रियाणि श्रोत्रत्वक्चक्षूरसननासिकाख्यानि ।

वाक्पाणिपादपायूपस्थान्कर्मेन्द्रियाण्याहुः ॥26॥

 

Buddhīndriyāṇi cakshuḥ, shrotraghrāṇarasanatvagākhyāni vākpāṇipādapāyū, upasthāḥ karmendriyāny āhuḥ.

 

„A megismerés szerveinek mondják a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás érzékelő képességeit; És cselekvés szerveinek mondják a beszéd, a kéz, a láb, valamint a kiválasztás és a termelés képességeit.”

 

 

 

उभयात्मकं अत्र मनः सङ्कल्पकं इन्द्रियं च साधर्म्यात् ।

गुणपरिणामविशेषान्नानात्वं ग्राह्यभेदाच्च ॥27॥

 

Ubhayātmakam atra manaḥ, saṃkalpakam indriyaṃ ca sādharmyāt guṇapariṇāmavisheshān, nānātvam bāhyabhedāsh ca.

 

„Kettős természetű az Elme; Egyfelől cselekvő képességekkel rendelkezik, másfelől külső tárgyaktól eltérően viselkedik; Ezért a Minőségek és Módosulások szintézise.”

 

 

 

रूपादिषु पञ्चानां आलोचनमत्रं इष्यते वृत्तिः ।
वचनादानविहरणोत्सर्गानन्दास्तु पञ्चानाम् ॥28॥

 

Śabdādishu pañcānām, ālocanamātram ishyate vṛttiḥ vacanādānaviharaṇotsargānandāsh ca pañcānām.

 

„Funkciók tekintetében az Öt szerv érzékeli a hangot és a többi észlelést. Az Öt Cselekvőszerv csak rezdülései az Ötnek.”

 

 

 

स्वालक्षण्या वृत्तिस्त्रयस्य सैषा भवत्यसामान्या ।

सामान्यकरणवृत्तिः प्राणाद्या वायवः पञ्च ॥29॥

 

Svālakṣaṇyā vṛttis, trayasya saishā bhavaty asāmānyā sāmānyakariaṇavṛttiḥ, prāṇādyā vāyavaḥ pañca.

 

„A Három belső szerv sajátos jellegzetességeit különböző funkciói határozzák meg; Az Öt Életerő és a légzés közösen rezdülnek.”

 

 

 

युगपच्चतुष्टयस्य हि वृत्तिः क्रमशश्च तस्य निर्दिष्टा ।

दृष्टे तथाप्यदृष्टे त्रयस्य तत्पूर्विका वृत्तिः ॥30॥

 

Yugapac catuṣṭaya sya tu, vṛttiḥ kramashash ca tasya nirdishṭā dṛṣṭe tathāpy adṛṣṭe, trayasya tatpūrvikā vṛttiḥ.

 

„Négy funkció, ahogy mondják, egyidejűleg követik egymást; Tekintettel a látott tárgyakra, és tekintettel a láthatatlan tárgyakra; Melyek tapasztalásakor a Három belső szerv alapján érzékelés a feltétele.”

 

 

 

स्वां स्वां प्रतिपद्यन्ते परस्पराकूतहेतुकां वृत्तिम् ।

पुरुषार्थ एव हेतुर्न केनचित्कार्यते करणम् ॥31॥

 

Svāṃ svām pratipadyante, parasparākūtahetukīṃ vṛttim puruṣārtha eva hetur, na kena cit kāryate karaṇam.


”A Szervek és módosulásai azért rezdülnek, mert kölcsönösen követik egymást; Ennek oka, az Individuális Lélek létezik, és Ő az egyedüli mozgató.”

 

 

 

करणं त्रयोदशविधं तदाहरणधारणप्रकाशकरम् ।

कार्यं च तस्य दशधाहार्यं धार्यं प्रकाश्यं च ॥32॥

 

Karaṇaṃ trayodashavidhaṃ, tad āgrahaṇadhāraṇaprakāshakaram kāryaṃ ca tasya dashadhā, *hāryaṃ, dhāryam prakāshyaṃ ca.

 

„A Szerv, melynek Tizenhárom tagja a megragadás, fenntartás és látszat feladatokat látják el; A Tíz Érzék az, amely a megragadandó, fenntartandó és láttatandó teendőket jellemzi.”

 

 

 

अन्तःकरणं त्रिविधं दशधा बाह्यं त्रयस्य विषयाख्यम् ।

साम्प्रतकालं बाह्यं त्रिकालं आभ्यन्तरं करणम् ॥33॥

 

Antaḥkaraṇaṃ trividhaṃ, dashadhā bāhyaṃ trayasya viṣayākhyam sāmpratakālam bāhyaṃ, trikālam ābhyantaraṃ karaṇam.

 

„A belső Szerv háromszoros; a külső Tízszeresen; Ezek az úgynevezett Tárgyak, melyek a Három érzékvilágát megalkotják. A külső nemi szervek működnek a jelenben, és a belső szervek mindháromban.”

 

 

 

बुद्धीन्द्रियाणि तेषां पञ्च विशेषाविशेषविषयाणि ।

वाग्भवति शब्दविषया शेषान्यपि पञ्चविषयाणि ॥34॥

 

Buddhīndriyāṇi teshām, pañca visheshāviśeṣaviṣayīṇi vāg bhavati śabdaviṣayā, sheshāṇy tu pañcaviṣayāṇi.

 

„Az öt Szerv közül az Értelem megkülönböztetett és meg nem különböztetett; tárgyuk finomsága és durvasága szerint. A beszéd tárgya a hang; A többi cselekvőképességé pedig mind az öt érzéktárgy.”

 

 

 

सान्तःकरणा बुद्धिः सर्वं विषयं अवगाहते यस्मात् ।

तस्मात्त्रिविधं करणं द्वारि द्वाराणि शेषाणि ॥35॥

 

Sāntaḥkaraṇā buddhiḥ, sarvaṃ viṣayam avagāhate yasmāt tasmāt trividhaṃ karaṇaṃ, dvāri dvārāṇi sheshāṇi.

 

„Mivel az Értelem együtt mozog a belső szervek valamennyi tagjával, és kiterjed annak minden tárgyára; Ezért a három Szerv az Őr, a többi pedig a kapu.”

 

 

 

एते प्रदीपकल्पाः परस्परविलक्षणा गुणविशेषाः ।

कृत्स्नं पुरुषस्यार्थं प्रकाश्य बुद्धौ प्रयच्छन्ति ॥36॥

 

Ete pradīpakapāḥ, parasparavilakṣaṇā guṇavisheshāḥ kṛtsnam puruṣasyārtham, prakāshya buddhau prayaccanti.

 

„Ezek a szervek jellegüknél fogva eltérnek egymástól, és az attribútumok is, melyek hasonlatosak a világító mécseshez; Ez mind az Értelemben láttatnak meg az Individuális Lélek számára.”

 

 

 

सर्वं प्रत्युपभोगं यस्मात्पुरुषस्य साधयति बुद्धिः ।

सैव च विशिनष्टि ततः प्रधानपुरुषान्तरं सूक्ष्मम् ॥37॥

 

Sarvam pratyupabhogaṃ, yasmāt puruṣasya sādhayati buddhiḥ saiva ca vishinashṭi punaḥ, pradhānapuruṣāntaraṃ sūkṣmam.

 

„Mert az az Értelem természete, hogy az Ősanyag finom különbözőségeit feltárja, és a tárgyi tapasztalás örömét az Individuális Léleknek ajánlja.”

 

 

 

तन्मात्राण्यविशेषास्तेभ्यो भूतानि पञ्च पञ्चभ्यः ।

एते स्मृता विशेषाः शान्ता घोराश्च मूढाश्च ॥38॥

 

Tanmātrāṇy avisheshās, tebhyo bhūtāni pañca pañcabhyaḥ ete smritā visheshāḥ, shāntā ghorāsh ca mūdhāsh ca.

 

„A finom Elemek nem specifikusak; belőlük emelkednek a durvább Lételemek; Ezeket tekintik Békésnek, Viharosnak és Zavarosnak.”

 

 

 

सूक्ष्मा मातापितृजाः सह प्रभूतैस्त्रिधा विशेषाः स्युः ।

सूक्ष्मास्तेषां नियता मातापितृजा निवर्तन्ते ॥39॥

 

Sūkṣmā mātāpitrijāḥ, saha prabhūtais tridhā visheshāḥ syuḥ sūkṣmās teshāṃ niyatā, mātāpitrijā nivartante.

 

„A finom szervek az apa és az anya Unióján át kapcsolódnak a durva Elemekhez, és válnak Háromrétűvé; Ezek közül a finom állandó, a nemzett pedig elvész.”

 

 

 

पूर्वोत्पन्नं असक्तं नियतं महदादिसूक्ष्मपर्यन्तम् ।

संसरति निरुपभोगं भावैरधिवासितं लिङ्गम् ॥40॥

 

Pūrvotpannam asaktaṃ, niyatam mahadādi sūkṣmaparyantam saṃsarati nirūpabhogaṃ, bhāvair adhivāsitaṃ liṅgam.

 

„A Jel az, ami létezik; Ez független, primordiális és kezdet nélküli; megnyilvánítása a Naggyal indul, és a finom Elemekkel zárul; Mentes a tapasztalattól és a létformákat magára öltve vándorol.”

 

 

 

चित्रं यथाश्रयमृते स्थाण्वादिभ्यो विना यथा छाया ।

तद्वद्विनाविशेषैस्तिष्ठति न निराश्रयं लिङ्गम् ॥41॥

 

Citraṃ yathāśrayam rite, sthāṇvādibhyo vinā yathā chāyā tadvad vināviśeṣair, na tishṭhati nirāśrayaṃ liṅgam.

 

„Ahogyan nem létezhet kép vászon nélkül, ahogyan árnyék sem létezhet tér nélkül, hasonlóképpen a Jel sem állhat pillér nélkül, mely a megkülönböztetett finom testekre támaszkodik.”

 

 

 

पुरुषार्थहेतुकं इदं निमित्तनैमित्तिकप्रसङ्गेन ।

प्रकृतेर्विभुत्वयोगान्नटवद्व्यवतिष्ठते लिङ्गम् ॥42॥

 

Puruṣārthahetukam idaṃ, nimittanaimittikaprasangena prakṛter vibhutvayogān, naṭavad vyavatishṭhate liṅgam.

 

„A Jelnek köszönhetően az Individuális Lélek, mely drámai előadóművészként a finom testekben különböző szerepeket jelenít meg, a Természet és az ok okozat átfogó Uniójának erejét testesíti meg.”

 

 

 

सांसिद्धिकाश्च भावाः प्राकृतिका वैकृताश्च धर्माद्याः ।

दृष्टाः करणाश्रयिणः कार्याश्रयिणश्च कललाद्याः ॥43॥

 

Sāṃsiddhikāsh ca bhāvāḥ, prakṛtikā vaikṛtāsh ca dharmādyāḥ dṛṣṭāḥ karaṇāśrayiṇaḥ, kāryāśrayiṇash ca kalalādyāḥ.

 

„Az erény és a veleszületett rendelkezések, valamint a többi létmódok a Természetből és annak terméséből fakadnak; Úgy tartják az Értelem tartózkodó; A tapasztalással kialakuló létmódok a szervek működésén, a magzatiak pedig az okozatokon alapulnak.”

 

 

 

धर्मेण गमनं ऊर्ध्वं गमनं अधस्ताद्भवत्यधर्मेण ।

ज्ञानेन चापवर्गो विपर्ययादिष्यते बन्धः ॥44॥

 

Dharmeṇa gamanam ūrdhvaṃ, gamanam adhastād bhavaty adharmeṇa jñānena cāpavargo, viparyayād ishyate bandhaḥ.

 

„A törvény magasabb síkon felfelé vezet, alacsonyabban pedig süllyedéshez. A tapadás mentes tudás kegyelemhez vezet, a ragaszkodó pedig kötöttségbe fog.”

 

 

 

 

वैराग्यात्प्रकृतिलयः संसारो राजसाद्भवति रागात् ।

ऐश्वर्यादविघातो विपर्ययात्तद्विपर्यासः ॥45॥

 

Vairāgyāt prakṛtilayaḥ, saṃsāro bhavati rājasād rāgāt aishvaryād avighāto, viparyayāt tadviparyāsaḥ.

 

„A vágytalanság a Természethez lévő kötések felszámolását eredményezi; Az uralom a Szenvedélyes transzmigrációjához vezet; A Tompa akadály pedig az Erő hiányából ered; Az ellentéte ennek ellentétéhez vezet.”

 

 

 

एष प्रत्ययसर्गो विपर्ययाशक्तितुष्टिसिद्ध्याख्यः ।

गुणवैषम्यविमर्देन तस्य भेदास्तु पञ्चाशत् ॥ 46॥

 

Esha pratyayasargo, viparyayāshaktitushṭisiddhyākhyaḥ guṇavaishamyavimarshāt, tasya ca bhedās tu pañcāshat.

 

„Az Értelem irányultsága szerint; tévelygés, tudatlanság, megfelelés, beteljesedés és erőtlenség dominál; Az attribútumok kölcsönös elnyomása miatt, egyenlőtlenségek vannak, és a Minőségek tusája miatt Ötvenfelé formára bontja őket.”

 

 

 

पञ्च विपर्ययभेदा भवन्त्यशक्तेश्च करणवैकल्यात् ।

अष्टाविंशतिभेदा तुष्टिर्नवधाष्टधा सिद्धिः ॥47॥

 

Pañca viparyayabhedā, bhavanty aśaktish ca karaṇavaikalyāt ashṭāviṃshatibhedā, tushṭir navadhāshṭadhā siddhiḥ.

 

„A tudatlanságnak Öt fajtája létezik, s Huszonnyolc szervi fogyatékosság miatt Kilenc beteljesedés és Nyolc tökéletesség van jelen.”

 

 

 

भेदस्तमसोऽष्टविधो मोहस्य च दशविधो महामोहः ।

तामिस्रोऽष्टादशधा तथा भवत्यन्धतामिस्रः ॥48॥

 

Bhedas tamaso ashṭavidho, mohasya ca dashavidho mahāmohaḥ tāmishro ashṭāḥdashadhā, tathā bhavaty andhatāmishro.

 

„A hamis tudás Nyolcrétű, és a Káprázat szintúgy; Tízféle Nagy szélsőséges megtévesztés; Tizennyolc Tompa homály és extrém sötétség veszi körül.”

 

 

 

एकादशेन्द्रियवधाः सह बुद्धिवधैरशक्तिरुद्दिष्टा ।

सप्तदश वधा बुद्धेर्विपर्ययात्तुष्टिसिद्धीनाम् ॥49॥

 

Ekādashendriyavadhā, saha buddhivadhair aśaktir upadishṭā saptadashadhā buddhir, viparyayās tushṭisiddhīnām.

 

„A Tizenegy szervek sérülései mellett az Értelem hibái miatt fogyatékosságok tapasztalhatóak; Az Értelem Tizenhét kára következtében fordított lesz ez elégedettség és a siker.”

 

 

 

आध्यात्मिक्यश्चतस्रः प्रकृत्युपादानकालभाग्याख्याः ।

बाह्या विषयोपरमात्पञ्च नव च तुष्टयोऽभिहिताः ॥50॥

 

Ādhyātmikāsh catasraḥ, prakṛtyupādānakālabhāgākhyāḥ bāhyā viṣayoparamāc, ca pañca nava tushṭayo abhimatāḥ.

 

„A Megelégedettség Kilenc formája két csoportra van osztva; Belső Négyből, mely a Természettel, az Idővel és a Sorssal van összeköttetésbe; És az Ötféle külső Érzéktárgy elvetésével.”

 

 

 

ऊहः शब्दोऽध्ययनं दुःखविघातत्रयं सुहृत्प्राप्तिः ।

दानं च सिद्धयोऽष्टौ सिद्धेः पूर्वोऽङ्कुशस्त्रिविधः ॥51॥

 

Ūhaḥ śabdo adhyayanaṃ, duḥkhavighātās trayaṃ suhritprāptiḥ dānaṃ ca siddhayogo, siddhi pūrvo ankushas trividhaḥ.

 

„A Nyolc beteljesedés: érvelés, szóbeli utasítás, tanulmány, a három szenvedés elnyomása, barátokkal társulás és nagylelkűség; Az előző három irányultság visszafogja a beteljesedést.”

 

 

 

न विना भावैर्लिङ्गं न विना लिङ्गेन भावनिर्वृत्तिः ।

लिङ्गाख्यो भावाख्यस्तस्माद्भवति द्विधा सर्गः ॥52॥

 

Na vinā bhāvair liṅgaṃ, na vinā lingena bhāvenavinivṛttiḥ lingākhyo bhāvākhyas, (tasmād dvividhaḥ pravartate sargaḥ).

 

„Jel nélkül nem működnek a Létmódok, és Létmódok híján nem lenne, mi a Jelre mutasson; Ezért jön létre a kettős Cél, melynek állapota objektív és szubjektív.”

 

 

 

 

अष्टविकल्पो दैवस्तैर्यग्योनश्च पञ्चधा भवति ।

मानुष्यश्चैकविधः समासतो भौतिकः सर्गः ॥53॥

 

Ashṭavikalpo devas, tiryagyonish ca pañcadhā bhavati mānushakash catvekavidhaḥ, samāsato bhautikaḥ sargaḥ.

 

„Az égi alkotás nyolcféle; Az állati öt fajta; és az emberi nem egyféle; Röviden, ez a lények elemi vagy anyagi teremtése.”

 

 

 

ऊर्ध्वं सत्त्वविशालस्तमोविशालश्च मूलतः सर्गः ।

मध्ये रजोविशालो ब्रह्मादिस्तम्बपर्यन्तः ॥54॥

 

Ūrdhvaṃ sattvavishās, tamovishālash ca mūlataḥ sargaḥ madhye rajovishālo, brahmādiḥ stambaparyantaṃ.

 

„A magasabb régiókban bővelkedik a Tiszta Fényes attribútum; Az alsó régiókban bővelkedik a Tompa Lassú attribútum.”

 

 

 

अत्र जरामरणकृतं दुःखं प्राप्नोति चेतनः पुरुषः ।

लिङ्गस्याविनिवृत्तेस्तस्माद्दुःखं समासेन ॥55॥

 

Tatra jarāmaraṇakṛtaṃ, duḥkham prāpnoti cetanaḥ puruṣaḥ liṅgasyā vinivrittes, tasmād duḥkhaṃ svabhāvena.

 

„Amíg a tudatos Individuális Lélekhez rejtett finom test tapad, öregség és a halál vár reá; Ezért a Jel mulandóbeli tudatából szenvedés terem.”

 

 

 

 

इत्येष प्रकृतिकृतो महदादिविषयभूतपर्यन्तः ।

प्रतिपुरुषविमोक्षार्थं स्वार्थ इव परार्थ आरम्भः ॥56॥

 

Ity esha prakṛtikṛtau, mahadādiviṣayabhūtaparyantaḥ pratipuruṣavimokshārthaṃ, svārtha iva parārtham ārambhaḥ.

 

„A teremtés a Nagy egyes meghatározott Elemei által előidézett; Célja, hogy az Individuális Léleknek kiadja rá szabott tetteit; A Természet érdeke a többi lény, s léte nem önmagáért való Lét.”

 

 

 

वत्सविवृद्धिनिमित्तं क्षीरस्य यथा प्रवृत्तिरज्ञस्य ।

पुरुषविमोक्षनिमित्तं तथा प्रवृत्तिः प्रधानस्य ॥57॥

 

Vatsavivriddhinimittaṃ, kshīrasya yathā pravṛttir ajñasya puruṣavimokshanimittaṃ, tathā pravṛttiḥ pradhānasya.

 

„Ahogy a tej öntudatlanul és spontán képződik, mely a borjú kedvéért táplálékot ad; Úgy az Ősanyag megjelenése is az Individuális Lélek kedvéért van.”

 

 

 

औत्सुक्यनिवृत्त्यर्थं यथा क्रियासु प्रवर्तते लोकः ।

पुरुषस्य विमोक्षार्थं प्रवर्तते तद्वदव्यक्तम् ॥58॥

 

Autsukyanivrittyarthaṃ, yathā kriyāsu pravartate lokaḥ puruṣavimokshārthaṃ, pravartate tadvad avyaktam.

 

„A világi lényeknek részt kell venniük a tevékeny vágyak enyhítésére; Mind emögött a megnyilvánulatlan Individuális Lélek folytat tevékenységet.”

 

 

 

रङ्गस्य दर्शयित्वा निवर्तते नर्तकी यथा नृत्यात् ।

पुरुषस्य तथात्मानं प्रकाश्य विनिवर्तते प्रकृतिः ॥59॥

 

Rangasya darshayitvā, nivartate nartakī yathā nrityāt puruṣasya tathātmānam, prakāshya vinivartate prakṛtiḥ.

 

„Mint egy táncosnő, ki elhagyja célközönségét, úgy hagyja fel működését a Természet is, mikor az Individuális Lélek kiállítja magát.”

 

 

 

नानाविधैरुपायैरुपकारिण्यनुपकारिणः पुंसः ।

गुणवत्यगुणस्य सतस्तस्यार्थं अपार्थकं चरति ॥60॥

 

Nānāvidhair upāyair, upakāriṇy anupakāriṇaḥ puṃsaḥ guṇavaty aguṇasya satas, tasyārtham apārthakaṃ carati.

 

„A jóindulatú Természet attribútumokkal és sokrétű eszközökkel szolgálja az Individuális Lelket; Úgy, hogy amelyben nincs érdeke; Az Individuális Lélek nem rendelkezik tulajdonságokkal, pusztán csak létezik.”

 

 

 

प्रकृतेः सुकुमारतरं न किञ्चिदस्तीति मे मतिर्भवति ।

या दृष्टास्मीति पुनर्न दर्शनं उपैति पुरुषस्य ॥61॥

 

Prakṛteḥ sukumārataraṃ, na kiṃcid astīti me matir bhavati yā dṛṣṭāsmīti punar, na darśanam upaiti puruṣasya.

 

„Az én véleményem az, hogy semmi sem szerényebb, mint a Természet; Tudván, hogy "Én már láttam," ő nem több az Individuális Lélek látókörében, mint az, a Látott.”

 

 

 

तस्मान्न बध्यते नापि मुच्यते नापि संसरति कश्चित् ।

संसरति बध्यते मुच्यते च नानाश्रया प्रकृतिः ॥62॥

 

Tasmān na badhyate addhā, na mucyate nāpi saṃsarati kiṃcit saṃsarati badhyate mucyate ca nānāśrayā prakṛtiḥ.

 

„Így bizony, az Individuális Lélek soha nem kötött, ezért transzmigrációja lehetetlen; Csak a Természet sokrétű alkotásában megjelenő dolgai vándorolnak különféle formákat öltve; Ennek felismerése tesz szabaddá.”

 

 

 

रूपैः सप्तभिरेवं बध्नात्यात्मानं आत्मना प्रकृतिः ।

सैव च पुरुषस्यार्थं प्रति विमोचयत्येकरूपेण ॥63॥

 

Rūpaiḥ saptabhir evaṃ, badhnāty ātmānam ātmanā prakṛtiḥ saiva ca puruṣasyārthaṃ prati, vimocayaty ekarūpeṇa.

 

„A Természet önmagát Hét forma révén köti meg; De Ő ismét Egyik formáját elengedi az Individuális Lélek számára.”

 

 

 

रूपैः सप्तभिरेवं बध्नात्यात्मानं आत्मना प्रकृतिः ।

सैव च पुरुषस्यार्थं प्रति विमोचयत्येकरूपेण ॥64॥

 

Evaṃ tattvābhyāsān, nāsmi na me nāham ity aparishesham aviparyayād viśuddhaṃ, kevalam utpadyate jñānam.

 

„A tévedhetetlen letisztult tudás a princípiumok szintjeinek tanulmányozása során jön létre; "Én nem vagyok", "semmi sem az enyém," és a "nem-én," ami a végső állapot; Ezek hiánya miatt lobban fel az Abszolút.”

 

 

 

एवं तत्त्वाभ्यासान्नास्मि न मे नाहं इत्यपरिशेषम् ।
अविपर्ययाद्विशुद्धं केवलं उत्पद्यते ज्ञानम् ॥65॥

 

Tena nivrittaprasavām, arthavashāt saptarūpavinivrittāḥ prakṛtim pashyati puruṣaḥ, prekshakavad avasthitaḥ svasthaḥ.

 

„Ezzel a tudással, az Individuális Lélek, tiszta és nyugodt tanúként szemléli a Természetet; Melynek Termékei fejlődnek tovább, s célját elérve hét alakját leveti.”

 

 

 

तेन निवृत्तप्रसवां अर्थवशात्सप्तरूपविनिवृत्ताम् ।
प्रकृतिं पश्यति पुरुषः प्रेक्षकवदवस्थितः स्वस्थः ॥66॥

 

Dṛṣṭā mayety upekṣata, eko dṛṣṭāham ity uparatānyā sati saṃyoge api tayoḥ, prayojanaṃ ṇāsti sargasya.

 

„Ő által a Szubjektum úgy gondolja: "ő már látott engem", ezért elveszíti összes érdeklődését a Másikkal szemben, melyről azt mondja: "Én már láttam", és onnantól megszűnik a további alakítás indítéka, akkor is, ha még van Kapcsolat.”

 

 

 

सम्यग्ज्ञानाधिगमाद्धर्मादीनां अकारणप्राप्तौ ।
तिष्ठति संस्कारवशाच्चक्रभ्रमवद्धृतशरीरः ॥67॥

 

Samyagjñānādhigamād, dharmādīnām akāraṇaprāptau tishṭhati saṃskāravashāc, cakrabhramivad dhritaśarīraḥ.

 

„A tökéletes tudást elérni, az Erény és a többi okság hatékonyságának elvesztése után lehet; Mégis, az Individuális Lélek így él tovább egy darabig a felruházott finom testeken át; A Körforgás nem szűnik, az Emlékcsírák lendülete miatt.”

 

 

 

प्राप्ते शरीरभेदे चरितार्थत्वात्प्रधानविनिवृत्तौ ।
ऐकान्तिकं आत्यन्तिकं उभयं कैवल्यं आप्नोति ॥68॥

 

Prāpte śarīrabhede, caritārthatvāt pradhānavinivrittau aikāntikam ātyantikam, ubhayaṃ kaivalyam āpnoti.

 

„Ha az Elválasztást a testtől sikerül elérni, ennek okán a Kapcsolat célja teljesül, így a Természet megszűnik cselekedni; A transzcendentális teljes és végleges szabadság az Elkülönülés útján érhető tetten.”

 

 

 

पुरुषार्थज्ञानं इदं गुह्यं परमर्षिणा समाख्यातम् ।
स्थित्युत्पत्तिप्रलयाश्चिन्त्यन्ते यत्र भूतानाम् ॥69॥

 

Puruṣārthaṃjñānam idaṃ, guhyam paramarshiṇā samākhyātam sthityutpattipralayāc, cintyate yatra bhūtānām.

 

„Ezt a rejtett tudást, mely az Individuális Lélek céljához igazított; a Teremtés időtartalmát és a lények születésének keletkezését és elmúlását, a legnagyobb ős bölcs, Kapila alaposan kifejtette.”

 

 

 

एतत्पवित्र्यं अग्र्यं मुनिरासुरयेऽनुकम्पया प्रददौ ।
आसुरिरपि पञ्चशिखाय तेन च बहुलीकृतं तन्त्रम् ॥70॥

 

Etat pavitram agryam, munir āsuraye anukampayā pradadau āsurir api pañcaśikhāya tena bahulīkṛtaṃ tantram.

 

„Ezzel a minden idők előtti tisztító doktrínával Kapila ruházta fel Āsuri-t együttérzésből; Āsuri megtanította Pañcaśikhā-nak, aki széles körben kiterjesztette ezt a Tanítást.”

 

 

 

शिष्यपरम्परयागतं ईश्वरकृष्णेन चैतदार्याभिः ।
सङ्क्षिप्तं आर्यमतिना सम्यग्विज्ञाय सिद्धान्तम् ॥71॥

 

Shishṭaparamparayāgatam, īśvarakrishṇena caitad āryābhiḥ saṃkshiptam āryamatinā, samyag vijñāya siddhāntam.

 

„És ezt a tudományt ennek a hosszú tanítványi láncolatnak a hagyománya őrizte, melyben Īśvarakṛṣṇa aforizmákba fűzte, aki a Tanítást helyesen megértette.”

 

 

 

सप्तत्यां किल योऽर्थास्तेऽर्थाः कृत्स्नस्य षष्टितन्त्रस्य ।
आख्यायिकाविरहिताः परवादविवर्जिताश्चेति ॥72॥

 

Saptatyāṃ khalu ye arthās, te arthāḥ kṛtsnasya shashṭitantrasya vyākhyāyikāvirahitāḥ, paravādavivarjitāsh ceti.

 

„Eme hetven aforizma tana tartalmazza a Hatvan Kiterjesztés magyarázatainak kisebb töredékét; Ami ebben meg nem jelentetett, azt az utóbbi Tan lényegesen kifejti.”

 

 

 

तस्मात्समासदृष्टं शास्त्रं इदं नार्थतश्च परिहीनम् ।
तन्त्रस्य च बृहन्मूर्तेर्दर्पणसङ्क्रान्तं इव बिम्बम् ॥73॥

 

Tasmāt samāsadṛṣṭaṃ, shāstram idaṃ nārthatash ca parihīṇam tantrasya brihanmūrter, darpaṇasankrāntam iva bimbam.

 

„Ez a Szentírás, röviden kifejtve nem hibás érvelés, és olyan reflexió, mint egy tükör, mely a hatalmas és a kicsi analógiájának tanításáról szól.”